Dr. Gönczi Miklós : egymással versenyezve rajzoltunk űrhajókat...

...Bali hívott fel a napokban. Hónapok óta nem hallottam felőle, én is hívni akartam, ezért kirobbanó örömmel vettem fel a mobilt. Hamar lelohasztotta a kedvemet, azért hívott, hogy    elmondja, Csabi meghalt. A beszélgetés rövid volt, találkozunk a búcsúztatón. Álltam és percekig bámultam magam elé, a kollégák kérdezték mi történt. Mondtam, meghalt egy barátom. És elmeséltem nekik két történetet. Két vidám történetet. Aztán rájöttem, hogy Csabival kapcsolatosan csak vidám történetek jutnak eszembe. Még az is vidámra sikeredett, amikor a Főnök kést vágott a vádlijába. Az első kettőt tovább adom, bár akik osztálytársunk volt, azok ismerik.

Csabival hamar megtaláltuk a közös dolgunkat, az pedig a rajz volt. Meg a sci-fik iránti rajongás. Egymással versenyezve rajzoltunk űrhajókat, vadászgépeket, űrlényeket, mindenféle nem létező dolgot. Aztán megalakítottuk az SDP-t a Szabad Depresszionisták Páholyát. Jó heccnek indult, a faliújságot használtuk, úgy sincs azon semmi. Folyamatosan csatlakoztak a többiek, persze fiúk, jöttek a versek, írhattunk bármiről, rajzolhattunk bármit. Aztán a csajok sem bírták, megalakították Írist, a pozitív gondokodás fellegvárát a mi nihillista nézeteink ellen. A tanárok ha bejöttek megnézték/elolvasták az új termést, sőt más osztályokból is bejárkáltak. Felajánlást kaptunk, hogy publikáljunk az iskolai lapban. Persze öntudatosan visszautasítottuk, egy SDP-és nem áll be semmilyen mainstreambe. Sőt megtörtént, amire bármilyen alkotó büszke lehet, ellopták  a művét. A lényeg: Csabi a rajzait és verseit "Maxként" szignálta. Mi SDP-ések kicsit magunknak érezhetjük, hogy Csabi a mi kis alkotói közösségünkből indult neki, és egyedül közülünk művész lett.

A másik sztori a Tartuffe dolgozat. Két tanár kellett hozzá. A végtelenül lelkes ifjú irodalom tanárnőnk, vessetek meg, de nem emlékszem a nevére annak ellenére, hogy Ő volt a kedvencem. És Ödön, aki elhatározta, hogy azoknak tanít fizikát, akik többet akarnak tudni annál, hogy mi történik, ha elesel az utcán. Így a leendő humánértelmiség a hátsó sorokban azt csinált amit akart, csak ne zavarja az elöl ülőket. No mi itt unatkoztunk Csabival, és a fizika óra jó alkalom volt arra, hogy az irodalom házidolgozatra megírjuk az antiTartuffot. Tartuffe az ártatlan, akit környezete nem ért meg, mindenki ellene van és egyben a velejéig romlott. Nem vígjáték, hanem dráma. Jól szórakoztunk, ötleteltünk, fogalmaztunk, majd nyomtatott betűkkel megírtuk, és névtelenül beadtuk. Persze utána még meg kellett írni a saját dogánkat is a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Jó heccnek tűnt. Tanárnőnk értékelte a dolgozatokat a szokásos módon, aztán egyszer csak kivirult, meglengette a dogát, és lelkesen mondta, hogy kapott egy különlegességet. És felolvasta az egészet. Majd megkérdezte, hogy ki írta. Senki. Az kap egy nagy ötöst. Senki. Ami évekkel később lejött, hogy a tanárnő boldog volt. Sikerült neki az, ami sok tanár álma, visszacsatolást kapott a diákjaitól, érdeklődést generált az irodalom iránt. Ja, az ötösöket megkaptuk. Mindketten.

Csabi 3 hónapja hívott. Egy jogi problémát dobott fel, lehet-e valamit kezdeni az üggyel. Kevés volt az információ, elmondtam minek járjon utána, mire van szükség a korrekt állásfoglaláshoz. Ha összeszedtem hívlak, mondta. 

Bali hívott fel a napokban....

Dr. Gönczi Miklós
ügyvéd