BERZSENYI DÁNIEL GIMNÁZIUMI ÉVEK...Történetek Csabiról...
Egy napon miután egy betegséget követően beléptem az osztályba, mit látok! A bejárat melletti faliújságon versek sorakoznak. Persze nem csak egyszerű versek voltak, hanem egy új közös hang: a SZABAD DEPRESSZIONISTÁK PÁHOLYÁNAK írásai....
Na nem egy új politikai párt alakult, hanem csak egy életérzés volt...melyet igyekeztem megfejteni. Versekre, verssel válaszolva megírtam a DÖBBENET című versemet. (Na jó talán kissé túlzás mai fejjel ezt versnek nevezni, de akkor is.) Majd kitűztem a faliújságra..
Aztán ezt nem állhattam meg szó nélkül és szó szót, vers, verset követett az órák alatt...
Megmaradt valahogy és talán ezután kezdtem el jobban foglalkozni a költészettel., az írással... de soha se gondoltam volna, hogy olvasva majd egyszerre sírom és nevetem...:-((
MAX (Csabi) VS REGGELI DÉR (Tibpsy)
Csabival hamar megtaláltuk a közös dolgunkat, az pedig a rajz volt. Meg a sci-fik iránti rajongás. Egymással versenyezve rajzoltunk űrhajókat, vadászgépeket, űrlényeket, mindenféle nem létező dolgot. Aztán megalakítottuk az SDP-t a Szabad Depresszionisták Páholyát. Jó heccnek indult, a faliújságot használtuk, úgy sincs azon semmi. Folyamatosan csatlakoztak a többiek, persze fiúk, jöttek a versek, írhattunk bármiről, rajzolhattunk bármit. Aztán a csajok sem bírták, megalakították Írist, a pozitív gondokodás fellegvárát a mi nihillista nézeteink ellen. A tanárok ha bejöttek megnézték/elolvasták az új termést, sőt más osztályokból is bejárkáltak. Felajánlást kaptunk, hogy publikáljunk az iskolai lapban. Persze öntudatosan visszautasítottuk, egy SDP-és nem áll be semmilyen mainstreambe. Sőt megtörtént, amire bármilyen alkotó büszke lehet, ellopták a művét. A lényeg: Csabi a rajzait és verseit "Maxként" szignálta. Mi SDP-ések kicsit magunknak érezhetjük, hogy Csabi a mi kis alkotói közösségünkből indult neki, és egyedül közülünk művész lett.
ügyvéd
KÉPEK A MÚLTBÓL...
1. Adjatok a szegénynek.... 2. Csííííz....
